Egy kisiskolás életében nagyon meghatározó személyiség a tanító néni. Ha ez az ember igazán elhivatott, nagyon nehéz szívvel válik meg tőle az osztály felsőssé érve és ő is az osztályától. A mi Erika nénink ilyen ember. Számomra kollégaként példakép, a gyerekemnek pedig tényleg a második anyukája lett. A héten elköszöntünk tőle. Az egyik szemem sírt, mert eljött a búcsúnap, a másik nevetett, hisz mi továbbra is kollégák maradunk, és remek osztályfőnököt kapott az osztály felső tagozatban is.
Nagyom és magam nevében egy hátizsákot készítettem, mert tudtam, hogy ilyen pólófonalasra rég vágyik kolléganőm. Az aljához egy kiöregedett műbőr hátizsákot nyírtam szét. A műbőr lapot ovális formára vágtam és körben kilyukasztgattam, itt kezdtem az oldalát meghorgolni.
Amikor elértem a kellő magasságot (nem készítettem nagyra, mert a pólófonalnak nem kis súlya van), hozzáhorgoltam a hajtókáját. A vállpántjain sokat agyaltam, végül vettem két egyforma övet és azokat bújtattam a hátuljába a lyukakon keresztül. Majd az egészet kifordítottam és bélést varrtam bele a behúzózsinór magasságáig. Gyerkőcöm annyiban járult hozzá az ajándékhoz, hogy személyes üzenetét ráírta egy vászonra, amit kihímeztem, ez lett a táska "saját márkás" címkéje. 😊Kapott még apró szíves címkét is és karabinert a záródáshoz.
Szerettem volna kipróbálni a Bármitartó faalapját is. Bár pólófonallal dolgozni nem könnyű, vastagsága miatt haladós. Így készült a hátizsák mellé egy tálca is poháralátétekkel a nyári frissítőkhöz. 😊
Az osztály ajándéka egy különleges ékszer volt.
A mi személyes ajándékunk is nagy örömet szerzett Erika néninek. 😌 💗
Gyönyörű ajándék!
VálaszTörlés